Széchényi Róza
Szeretnék megosztani egy saját tapasztalást kutatásom során, amely lassan hosszas kutatás után írta meg a család történetét:
Széchényi Róza alakja sokáig legendákba burkolózott. A család úgy hitte, hogy a híres Széchényi család sarja volt, ám a kutatás bebizonyította: nem tartozott a "nagy" Széchényiek közé.
Róza fiatalon lett feleség és anya. Hét gyermeket szült, akik közül négy érte meg a kamasz kort, de az öregkort végül csak kettő. Az anyai szeretet és gondoskodás volt az élete középpontjában, ám a sors kegyetlen fordulatot tartogatott számára.
A betegség lassan, alattomosan jelent meg: méhrák támadta meg, amely ellen akkoriban alig volt orvosi segítség. Róza hosszú hónapokon át küzdött, de végül a betegség legyőzte. Fiatalon hunyt el, hátrahagyva férjét és gyermekeit.
Férje nem tudta feldolgozni a veszteséget. Szenvedélyes szerencsejátékos volt, aki már korábban is ingatag talajon állt. Róza halála után négy hónappal a kétségbeesés teljesen eluralkodott rajta, és önkezével vetett véget életének.
Így maradtak árván a gyermekek, akiknek sorsa nehéz, de tanulságos történetként maradt fenn a családi emlékezetben. Nem a nemesi rang, hanem a küzdelem és a veszteségek árnyékában való túlélés lett az örökségük.
A gyermekek sorsa Róza és férje halála után
Róza halála után a család élete már megingott, de amikor férje négy hónappal később önkezével vetett véget életének, a gyerekek teljesen árván maradtak.
A sors újabb csapást mért rájuk: az egyik gyermek, mindössze hét évesen, súlyos betegségben hunyt el. Így már csak négyen maradtak, akiknek jövője bizonytalanná vált.
Komáromba vezető út
A család emlékezete szerint ekkor egy házaspár vállalta, hogy magához veszi a gyermekeket. Komáromban, az akkori Csehszlovákia területén találtak új otthonra. Az örökbefogadás körülményeiről nincsenek hivatalos anyakönyvi bejegyzések, hiszen az országok közötti határok és a korabeli adminisztráció nehézségei miatt a dokumentumok nem maradtak fenn.
Így a történetük innentől kezdve már nem az iratokban, hanem a család meséléseiben és fényképein él tovább. Az elbeszélések szerint a gyerekek Komáromban nőttek fel, új családi környezetben, ahol igyekeztek feledni a múlt tragédiáit, de a gyökereik emléke mindig velük maradt. Három fiú és egy leány. közülük két fiú nagyon fiatalon a harmincas éveik előtt hunytak el Budapesten, mivel nagykorúságuk után ott vállaltak munkát.
A családi emlékezet öröksége
A történet tehát nem a nagy Széchényiek pompájáról szól, hanem egy asszony és férje tragédiájáról, valamint az árván maradt gyermekek sorsáról, akik más országban, más családban találtak új életet. Az anyakönyvek hallgatnak, de a családi emlékezet beszél: mesék, történetek, szájhagyomány őrzi tovább Róza és gyermekeinek emlékét.